Azt már megszokhattuk, hogy csapataink korán búcsúznak a nemzetközi kupákból, azon sem érdemes keseregni, hogy a mieinkkel szemben továbbjutó együttesek milyen játékerőt képviselnek. Foglalkozzunk inkább magunkkal!

Amikor lépten-nyomon arról hallunk, mennyire profi szemlélet uralkodik élcsapatainknál, nézzük meg, milyen körülmények között szenvedtek vereséget. Néhány momentum, amelyen érdemes elgondolkodni.

A Videoton a Sturm elleni első meccsen a találkozó vége előtt kapta a második gólt, nyilván a Vidi játékosai elkönyvelték, otthon csak ledolgozzák az egygólos hátrányt. Míg ezzel foglalkoztak, kettő lett belőle.

A visszavágón a támadójátékot amúgy derekasan bevállaló székesfehérváriak ellen a graziak az első gólt egy perc múlva egyenlítették ki, a második egalizáláshoz sem kellett több hét percnél. Hogy az első osztrák gólnál hol voltak a Vidi védői, rejtély, illetve egy biztos: a középső védő, Horváth Gábor lest jelzett. Kovács Ferenc, az egykori remek futballista és még remekebb edző, a szünetben majdnem infarktust kapott, amikor a televízióban kommentálta az esetet.

Hogy aztán a szerény képességű Tujvel kapus mit keres az első csapatban, az is rejtély. Hírlik, hogy Bozsovics szerződésében benne van, bizonyos meccsszám után nagy összeget tehet zsebre, azért a klub inkább pihenteti. Ennek aztán a csapat issza meg a levét. Ha így van, ez sem vall profizmusra.

Egyébként is. Csapatépítésre nincsen idő, mert a tulajdonos szemszögéből – s a magyar futball presztízse szempontjából is – a legfontosabb meccseket már szinte a bajnoki rajt előtt lejátsszák, mert eldől, főtáblára jut-e a csapat vagy sem. Most (is) a vagy sem verzió jött be, de vegyük észre a jót is: a Vidi támadásban nem játszott rosszul, ki gondolta volna, hogy a két válogatott védővel és az egyébként jó pedigrével bíró spanyol „csellengőkkel" hátul csupán ennyire futja.

Az osztrák bajnokság éppen annyival jobb, mint a magyar, hogy profibb, a Lajtán túl sem ismerik jobban a szakmát, de a körülmények (meg nem adott 11-es, vélt les) nem zavarnak be, s a játékosok a hármas sípszóig nemcsak testben, lélekben is a pályán vannak. Ahogy mondani szoktuk, mentálisan…

A kapusok terén, s a koncentrációval a Fradiban sem jobb a helyzet: az a Ranilovic védhet, aki a Kaposvár ellen a saját kapujába ütött egy lecsúszott beadást, igaz, a szemébe sütött a nap. Nos, ilyen indokot már a serdülőben sem lehet elfogadni, Ranilovicnak a jelek szerint mégis megbocsátottak, a norvégok elleni visszavágón ismét ő védett. Az Aalesund második gólját megelőzően – három perccel a meccs vége előtt – hibázott is, törvényszerűen gól lett a vége, ami miatt jöhetett a hosszabbítás. Amelynek utolsó pillanatában kapott góllal esett ki a Fradi.

Mondják, jó kapusból jobban állunk, mint futballistából, nyilván ez az oka, hogy két nevesincs légiósnak kell védeni… Ugyanakkor Somogyi Csaba a REAC-ból a Fulhambe igazolt. Ez csak kiragadott példa, az viszont általános, hogy szavakban már mindenki profi, ugyanakkor a tettekben egyelőre még nem.

Mióta Kevin McCabe sajtóközleményét megírta, amelyben kifejtette, elérkezett az
ideje, hogy a Ferencváros labdarúgó-szakosztályát működtető FTC Zrt. magyar
kézbe kerüljön, ismét feltételezések látnak napvilágot, lesz-e új befektetője a
futballklubnak?

S ha már hipotézis: rakjuk össze a puzzle-t, miért és hogyan lehet megszabadulni
az angol tulajdonostól, hogy aztán a politika rámutasson valaki(k)re, kijelölve az új
befektető(ke)t.

Az ember általában ódzkodik a sport kapcsán a politikai széljárást emlegetni, de
mint tudjuk – a Fradi esetében különösen –, álságos dolog figyelmen kívül hagyni
a status quót. Ne tagadjuk, az, hogy Rieb György az egyesület elnöke lehetett, arra
áldását kellett adnia a szocialista többségű kormánynak. Valahogy hozzá kellett
férni a Fradihoz, pontosabban a klub által működtetett ingatlanhoz. A Nemzeti
Vagyongazdálkodási Tanács 2008 februárjában a McCabe tulajdonában lévő
Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft. pályázatát elfogadta, a cég majd' 5.5 milliárd forintot fizetett – ez tartalmazta az FTC Zrt. részvényeinek értékét (800 millió), a létesítmény-használati jogot (1.5 milliárd szintén a Fradinak), valamint a
nyolchektárnyi terület árát (3 035 304 000 az államnak). Emellett a szerződésben
szerepelt, hogy a tulajdonos 2010 áprilisáig – ez a dátum 2011 áprilisára módosult
– legalább 1.2 milliárd forintért átépíti a stadiont, de ha ez nem történik meg a kitolt
határidőre sem, az nem befolyásolja azt a tényt, hogy a szerződésben vállalt összeget 2011. április 9-ig folyósítja.

És most ugorjunk az időben. McCabe 2010-ben a Financial Timesban majd' 14
milliárd forintnak megfelelő összegért, később, novemberben – az orosz piacon –
25 millió euróért (7 milliárd forint) árulta az ingatlant. McCabe „magyar hangja”, a
zrt. vezérigazgatója, Alexander Gerstl az árak közötti különbséget azzal magyarázta,
hogy a tulaj értékbecslést végeztetett, amely szerint a terület cirka 50 millió eurót ért
– más kérdés, hogy mennyiért veszik meg.

Valljuk be, amatőr üzletember sem lép hasonlót, joggal merül fel a kérdés, McCabe
valóban nem ért ahhoz, amivel foglalkozik vagy stróman. Maradjunk az utóbbinál,
még akkor is, ha az 5.5 milliárdos vásárlási árhoz képest a 7 milliárd is mohó amatőrt
feltételez, mert az idő közben lezajló válság nem éppen volt árfelverő hatású.
A cégbírósági bejegyzés szerint az Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft.
egyik vezetője ugyanaz a Szász András, akinek a neve korábban a MSZP közeli
Nádor Rt. ügyleteinél vált ismertté. Szász jó embere pedig nem más, mint Rieb
György, aki egyébként becsülettel megtette a magáét, hozta McCabe-et. A szóbeszéd szerint egy külföldi nyaralás alkalmával találkozott az egyesület elnöke és a jól menő vállalkozások mellett futballklubokat is gründoló brit. Kellett valaki, akin keresztül hozzá lehetett (volna) jutni az ingatlanhoz. A baloldali holdudvarnak elsősorban grandiózus ingatlanhasznosításra kellett a Fradi, nem pedig sportcélú hasznosításra, az utóbbi alárendelt szerepet játszott az elképzelésekben...

A tavaly választások után aztán napvilágot látott, a stadion nem épül fel 2011-re sem.

A tervek elfordított pályáról szóltak, arról már kevesebbet tudott a közvélemény,
hogy az újsütetű fradisták inkább az utca túloldalán, a honvédségi tulajdonban lévő
telken húzták volna fel a stadiont – hogy az eredetileg 6+2 hektáros terület egészét
hasznosíthassák, de ebbe a tranzakcióba már nem kezd(het)tek bele.

McCabe a zrt.-t a az ingatlantól függetlenül is értékesítheti, mert nincs kikötve, hogy
a részvényes egy személyében az ingatlantulajdonos is legyen. Az is tény, hogy a
zrt. részvényei nincsenek állami tulajdonban, tehát ahhoz az állam csak akkor férhet
hozzá, ha megveszi. A brit személye okozza a patthelyzetet, erőszakkal kiebrudalni
nem lehet, ő irreálisan magasra tartja az árat, közben az üzemeltetés sem két fillérbe kerül.

S akkor Berki Krisztián, a McCabe-féle klub egykori ügyvezetője, az új idők dandyje
egyszer csak feltűnt a Vasasnál. A szintén a lét-nemlét határán vegetáló egyesületnél sokáig tartotta magát a szóbeszéd, Berki felbukkanását követően McCabe a Vasasba teszi át a székhelyét.

A Vasas Futball Kft. pénteki tulajdonosváltása múlt időbe tette a feltételezést, a
társaság 99 százalékos tulajdonosa az elegáns nevű, 2 milliárd forint törzstőkével
bejegyzett Híd Akvizíciós Kft. lett. A cég egyik fő üzleti profiljából (vállalatok
felvásárlása, majd a működés optimalizálása, a felvásárolt cégek üzemeltetésének
racionalizálása, költséghatékony programok kidolgozásán keresztül a cégek
értékének növelése) kiindulva, a fentiek alapján az idén centenáriumát ünneplő
klubnak éppen ilyen befektetőre van szüksége. Igaz, a Fradi esetében is ezt mondtuk, végre egy befektető, aki minden szempontból megfelel...

...de aztán amikor a szocialista vircsaft már távol került az Üllői úti leveses fazéktól,
McCabe magára maradt. Szabadulna is meg nem is az ingatlantól, a hirtelen
felbukkant, a korábban éppen a Vasasnál próbálkozó International Financial
Vagyonkezelő és Befektetési (IFVB) Zrt. ugyan részvényeket nem vásárolna a zrt.-
ben, de adna tanácsokat a sportvállalkozás működtetéséhez. Nesze semmi, fogd meg jól... Figyelemelterelő hadműveletnek mindenesetre jó, a háttérben lehet egyezkedni McCabe-bel, adja a tulajdonát névértéken, azaz a 2008-as megvásárlási áron vagy csak kicsivel többért. S hiába nyilatkozták a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kommunikációs osztályáról a Népszavának 2010. november 17-én, hogy az MNV-
nek nem áll szándékában megvásárolnia az ingatlant, azóta lassan eltelt negyed év, s nem feltétlenül csak az állam képében érkezhet vevő. A nem értéktelen, ám nehezen értékesíthető ingatlan béklyójától McCabe egyelőre nem tud megszabadulni, de az már biztos, hogy elszívták előle a levegőt. Hogy aztán a már említett IFVB Zrt. lesz a befutó az FTC-nél vagy más cég, egyelőre nem tudni.

Amit viszont tudni lehet, hogy a magyar futball konszolidációja – akár tetszik, akár
nem – politikai beavatkozás nélkül nem oldható meg. Hogy ennek eszköze direkt
befektetés, nyomásgyakorlás vagy más módszer, azt esete válogatja. Elég csak Putyin Oroszországára tekinteni. Az oligarchák többsége szépen paríroz, cserébe a politika nem is bántja őket, amit elegánsan úgy kommunikálnak, hogy a nemzeti burzsoázia megmentette az orosz futballt.

Azon túlmenően, hogy Magyarországon a rendszerváltozás húsz éve alatt a nemzetiburzsoázia nem erősödött meg kellőképpen, aminek indirekt következménye, hogy a hazánkban teret nyerő multinacionális cégek érzelmi kötődésük és anyagi érdekük híján nem fektettek a magyar labdarúgásba.

Elvitathatatlan, hogy az első Orbán-kormány tett kezdeményezéseket
(stadionrekonstrukciós program, profi klubok köztartozásainak elengedése) a magyar
futball konszolidálására, de a tulajdonosi struktúra kialakítására szolgáló lépések
ebben a ciklusban várhatók. A feladat bonyolult, de nem kivitelezhetetlen. Orbán
Viktor miniszterelnök nevéhez köthető az újpesti stadion felújítása, Fidesz közeli
tulajdonosi körrel a Videoton működtetése is megoldott, a szocialista időkben is
stabil fideszes fellegvár, Debrecen új stadiont kap, a Vasast most magyar tulajdonban lévő cég karolta fel, jöhet(ne) a Fradi, amely nélkül nincs magyar futball. S szép lassan a többi klub futballja is gatyába rázható. A tőkeerős magyar tulajdonosi réteg ha nem is olyan gazdag, mint a multi, de érzelmi kötődése kell, hogy legyen. Ha nincs, meg kell oldani, hogy legyen. Gesztusokkal, kedvezményekkel, ha másként nem megy, praktikákkal. Enélkül Magyarországon nem lesz futball.

Terry Robinson, Kevin McCabe előretolt helyőrsége most meglépte a tutit: mivel Bobby Davison munkáját a szurkolók élesen kritizálták és Berki Krisztián, a zrt. vezérigazgatója is elégedetlen volt a trénerrel, ezért útilaput kötöttek az edző talpára, helyére Craig Short és Csató Sándor került. A duó kinevezését Berki Krisztián javasolta, de nem titok, hogy ideiglenes megoldást hoztak, mert a zöld-fehéreknek másfél-két hónapjuk van az új tréner keresésére.

Ezt jelentették be a sajtótájékoztatón.

Mára bebizonyosodott: az angoloknak fogalmuk sincsen hová tették be a lábukat. Illetve lehet, hogy az ingatlanbizniszből jól jönnek ki, de az ügyletet fedő akció mégis csak a legnépszerűbb magyar klub, az FTC privatizálása volt. Megtörtént.  

Azóta rájuk várnak a fradisták. Időnként szó szerint is: el-ellátogattak az edző lakásához.

Ettől a játékoskerettől ennyire telik, a „csapatépítés” jegyében igazolt futballisták nem váltották meg a világot – korábbi blogomban ezt jeleztem, mint ahogyan azt is, hogy takaréklángon égnek az angolok. Ez is bejött.

Az eltelt időszak alapján veszem a bátorságot és kijelentem: egy teljesen gyökértelen brigád garázdálkodik az Üllői úton, remek kommunikációs aláfestéssel. Berki nem rejti véka alá, ő a zrt.. üzleti dolgait irányítja, a szakmai kérdésekben az angolok döntenek. A korábban a Ferencvárosnál cserekapus, majd a későbbi FTC-elnök, Rieb György jobbkeze az üzleti életben, jelenleg vezérigazgató igazi sármőr, a szó fegyverével mindent megold, nem mellesleg celeb, amire a mai világban rendkívül nagy igény van, a vakítottak elismerően csettintenek.

Van azonban egy hely a planétán, ahol úgymond nem haladnak a korral, Budapest IX. kerületének egy kis szegletében még a fradizmus az úr. A fradisták között vannak tanult úriemberek, kevésbé tanultak és még kevésbé úriemberek, a társadalom valamennyi rétege képviselteti magát. De abban mindenki egyetért: itt eredmény kell, a vaker kevés. Most előbbi nincsen, utóbbiból van bőven.

A globalizált világban már egy klub vezetőségében sem minősít, ki fradista, ki nem. Egyrészt ezt minden jött-ment kikérheti magának, másrészt objektív mérce nincsen.
De maradjunk a szűken vett szakmánál. Davison magyarosan került Magyarországra, állítólag küldött egy e-mailt a tulajnak, hogy ő bizony edző és felajánlja a szolgálatait. Azt is mondják, annyira másolta a Sheffield United edzéstervét, hogy szolga módon koppintott mindent.

Az angolok futball iránti alázatát nem vitatja senki, de azért ezzel sincs minden rendben. Vagy meghagyom Davisont az ősz végéig, vagy váltok, megnevezve az új szakvezetőt. Mintha a vezetőséget meglepte volna, hogy váltani kell – amit egyébként valamennyi fradista követelt. A határozatlan hoz ilyenkor olyan döntést, mintha határozott és bölcs lenne. A jelenlegi felállás szerint Short mondja, Csató fordítja.  Az egyik ír, a másik olvas... Miközben a Fradi mindig attól volt Fradi, hogy míg ágait tépte a szél, a törzsét azért nem csavarta ki a vihar, mert gyökereivel mélyen kapaszkodott a földbe.

Nyilván Terry Robinsonnak fogalma sincsen mi az a fradizmus – persze jó lenne, ha valaki elmesélné neki –, s kik azok, akik mint szakemberek szóba jöhetnének a csapat mellett. Ez nem feltétlenül az ő hibája. A hiba az, ha meghagyják ebben a tudatban. Jó lenne a volt fradisták között keresgélni. Visszanyúlni a gyökerekhez. És ha már a fáról esett szó: nem mindegy, hogy Üllői-úti fák vagy Üllői úti Fuck. Az előbbi Kosztolányi Dezső költeménye, utóbbit az angolok is értik. És ha nem vigyáznak, a költő sorai rájuk is vonatkoznak: az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák.

Davison már tudja ezt, Robinson még erőlködik, a Nemzeti Sportnak (október 31. 5. oldal) adott interjúban mindennek lehordja a fradisták egy részét.„Ezerkilencszázötvenhatban három magyar férfi menekült Burybe, ahol éltem, és mindenki igyekezett segíteni a boldogulásukat. Etettük, itattuk őket. Liban Abdi szomáliai menekült, Magyarországra szerződött, a Fradiban akart futballozni – az aluljáróban rátámadtak...”

Fondorlatos dolog ez: azon a sajtótájékoztatón, amelyen az a téma, hogy a csapat szakmailag nulla, azzal előhuzakodni, hogy inzultáltak egy színes bőrű futballistát, finoman fogalmazva nem elegáns, mi több inkorrekt.

Én nem azt mondom, hogy az edzőt meg kell várni, a színes bőrű játékost pedig meg kell verni. Ugyanakkor cinikusan jegyzem meg: mindennek ára van. A Fradiért cserébe ez csekélység. Ezt Robinsonék nagyon jól tudják, sőt akkor is tudniuk kellett a szélsőséges fradistákról, amikor megvették a futballklubot. Ha nem tudtak róla, akkor rossz üzletemberek, mert nem ismertek minden körülményt, ha tudtak róla, és úgy vették meg, akkor jó kapitalisták, de nem igazán européerek, mert üzleti érdekeik elnyomták a bennük lakozó demokratát.

De ha lenne csapat az Üllői úton, senkit sem érdekelne, hol lakik az edző, vagy milyen a játékos bőrszíne. Ott voltam már egy-két bajnokavatáson: a szurkolók edzőt, játékost egyaránt fel-feldobnak. És mindenkit el is kapnak.

Robinsonék is tehetnek róla, hogy egy futballistát az aluljáróban kapnak el vagy a bajnokavatáson.  

Mint az előző esetekben is, most is köszönöm a hozzászólásokat, még ha egyesek melegebb éghajlatra is küldtek – visszajöttem. Az elkövetett hibát nem magyarázom a nyomda ördögével, maradjunk annyiban fatális, de én néztem el. Hogy provokálok-e, mert attól függ a fizetésem, hogy hányan reagálnak? Nos, nem ettől függ a jövedelmem, annyi igaz, hogy stílusában az anyalapban –amelynek előfizetését, ahogyan írják, a hozzám hasonlók miatt többen lemondták – mértéktartóbban fogalmazok, de véleményem fenntartom. Hogy miért most kellett a Fradiról írni? Mert kezdődik a bajnokság: ez a jelenlegi helyzet, a rögzített állapot. Egyet elismerek. A puding próbája az evés, 1-2 forduló elteltével többet tudunk. Aztán hogy ki milyen következtetést von le, mit állapít meg, mit hangsúlyoz ki, az már a műfaj szabadsága, most is azt mondom, egy-egy hozzászólás a téma továbbgörgetését igényelné – ami parttalan véleménycserét szülne.

Leonar
Lassan lesüllyedek Szöllősi szintjére. Köszönöm. (Ő is). 12 pontjában sok olyan van, amellyel én is foglalkoztam. Az átigazolási időszak végéig azt javasolja, hogy „Kuss!” Ha ezt nem a 12. pont végére írja, hanem a saját véleményébe foglalja, akkor precízebb, mert a kuss se nem tény, se nem érv...

Freka
Azt írja: „tartalmilag mit írhatott volna (Thury), amikor még Bobby sem tudja, hogy ez a csapat bajnok lesz vagy csak 8.? Három hét múlva okosabbak leszünk.”
Azért azt látom, hogy a mérsékeltebbek (hozzám hasonlóan) kételyeiket fogalmazzák meg.

Pedee kontra lestaktika
„Tudod, ez a játék arról szól, hogy több gólt rúgjál, mint az ellenfeled és akkor te nyersz.” Éppen ezért hiányolom, hogy csatárposztra nincsen egy leigazolt húzónév. Nem a védőket becsülöm le – Robin

Ha lehet, Terryt ne vegyük egy kalap alá a magyar védőkkel, de a Fradinál mindig az volt a sláger, ha jó csatár érkezett, Szabó Ferenc Győrből (régen volt), később Pölöskei Gábor szintén Győrből. Igaz, amikor Szántó Gábor Diósgyőrből érkezett, az hír volt, az is, amikor az 1984-ben ifi Eb-t nyert válogatottból Pintér Attila, Haáz Ferenc lett fradista. De Szántó válogatott-szintű volt, utóbbi kettő meg a maga nemében akkor jobb, mint most az U19-es bronzérmes Debreceni vagy Korcsmár. (Bár ezért nyilván kapok a fejemre)

Az angol befektetőnek fel kell(ene) vállalni, hogy a Fradinál nem a szürke az uralkodó tónus. Örülök, hogy a jelenlegi Fradi egy hajtós csapat, de ez 2009-ben csak Magyarországon erény, a világon alapkövetelmény.

Matyi1987

Megtisztel, hogy ilyen hosszan ír. „Ha a Fradiban és a magyar bajnokságban egyre kevesebben képviseltetik magukat hazánkfiai, mégis hogyan azonosuljak a csapattal?” Hát, éppen ez az! A felvetést lesöpörhetném azzal, hogy az Európai Unió országaiban (tőlünk már nem csak nyugatabbra) fel sem teszik a kérdést, s mondjuk Nagy-Britanniában sem. Cinikus válasz: jobban élnek, jobbak a csapatok és ennek örülnek. De azért a globalizációnak ellentmond a 6+5-ös szabály, amelynek bevezetése arra utal, hogy a Sepp Blatter vezette FIFA is úgy véli, légiós kérdésben „nem minden fenékig tejfel”. A Fradi-szurkoló talán nagy általánosságban úgy szeretne azonosulni csapatával, hogy több magyart szeretne az együttesben látni. S nem azért, mert rasszista, hanem azért, mert ezt szokta meg, ha szabad ezt a kifejezést használni, így szocializálódott. S ez önmagában nem bűn. Itt jegyzem meg: nekem a Fradi-szurkoló nem a Csepelen az MTK II-t – áttételesen másokat is – szidalmazó, valamint a Hertha-meccsen nácizó, német drukkereket megtámadókat jelenti. De ez már más téma...

Józsi bá mondatával búcsúzom: „Azt viszont gondolom, hogy a Ferencvárosnál bekövetkezendő pozitív változások hatással lehetnek a honi labdarúgás felemelkedésére.”

Optimista, de a földön jár.

Két összeállítás, az egyik még az NB II-ből, de nem az utolsó két fordulóból, amikor Bobby Davison edző és a légiósok hazautaztak, hanem ez még egy „frankó” tizenegy, annak a csapatnak a gerince, amellyel a tavasszal addig még százszázalékos volt a Fradi. Aztán jött a makói vereség...

A másik pedig az a „brigád”, amelyik a 2009–2010-es idény Ligakupa-sorozatának 1. fordulójában, azaz az első tétmérkőzésen kiállt.

NB II Keleti csoport, 29. forduló, május 31.
FTC–DVSC-DEAC 3–1
Holczer – Lowton, Dragóner, Csiszár, Fülöp N. – Lipcsei – Fitos, Ashmore (B. Moussa), Tóth B. (Wedgbury) – Shaw, Ferenczi

Ligakupa, 1. forduló, július 22.
KECSKEMÉT–FTC 0–3
Holczer – Lowton, Dragóner, Balog Z., Alcántara – Joaquín (Kulcsár D.), Ashmore, Wedgbury (Fülöp N.), Tóth B. (Vass M.) – Shaw (Pisanjuk), Ferenczi (Pölöskey)

A klubhoz érkezett: Pölöskey Péter (Haladás - kölcsönből végleg megvették), Kulcsár Dávid (Vecsés, kölcsönből vissza), Joaquín Pastor Martínez (spanyol, Atlético Ciudad de Lorquí - Spanyolország), James Ashmore (angol, Sheffield United - Anglia, kölcsön után végleg), Matthew Lowton (Sheffield United - Anglia, kölcsön), Samuel Wedgbury (angol, Sheffield United - Anglia, kölcsön) Carlos Alcántara (spanyol, Atlético Ciudad de Lorquí - Spanyolország), Rósa Dénes (Hibernian - Skócia), Adnan Ahmed (pakisztáni, Tranmere United - Anglia), Cory Sinnott (angol, Everton - Anglia)

Ha összevetjük a két csapatot, alapvetően nem sok a különbség. Ha „A klubhoz érkezett” rovatra téved a tekintetünk, annyi a differencia, hogy Pölöskey és Ashmore kölcsönből végleg a Fradié lett, valamint szerepel a listán a két spanyol, akiknek a hírek szerint van némi pedigréjük is. A kölcsönből végleg fradistává lenni közös tulajdonos esetén technikai kérdés, a lényeg, hogy nevezettek már az NB II-ben is a zöld-fehéreket erősítették.

A két spanyol védő érkezése elsősorban szakmai szempontból lehet fontos, mert amikor még Fradi volt a Fradi, akkor a védők igazolását csupán megemlítették, a fő sláger a középpályások és csatárok érkezése volt. Mert a szurkolókat ez érdekelte. Manapság már az is hír, ha hátvédek jönnek.

De ne gúnyolódjunk, fogjuk fel úgy, hogy csapatépítés folyik, azaz végy egy jó kapust (tételezzük fel, hogy ez Holczer személyében adva van), s utána már a hátvédeknél tartunk. A két spanyolt kipipálhatjuk, folytassuk tehát: Cory Sinnott, az Everton 19 éves védője a Fradival edzőtáborozott Angliában, és Bobby Davison kérésére került a zöld-fehérekhez. Két szurkolói megjegyzés az internetről:
„Bizony, 10 kiló izom, és máris rettegnek tőle a támadók!”, „Az alkata alapján Vámosira emlékeztet.”. Az első észrevételben még ott bujkál a remény, a másik viszont rideg tény – igaz, a hír értékét emeli, hogy Sinnott angol utánpótlás-válogatott.

S ha már az utánpótlás-válogatottaknál tartunk: Kyle Naughton és Kyle Walker a Sheffield Unitedtől a Tottenhambe igazolt. Más kérdés, hogy kölcsönben mindketten a Sheffieldnél maradnak, és nem az FTC-be irányították őket.

Adnan Ahmed irányítót játszik, „azon nagyon kevés ázsiai származású angol labdarúgó közé tartozik, aki bekerült a brit profi futballba, emellett a 25 éves középpályás 2007 őszén debütált a pakisztáni nemzeti csapatban, s azóta rendszeresen játszik a válogatottban” – írják róla a hírek.

De azért a vele kapcsolatos vélemények közül is egy (Fradi-)szurkolói bejegyzés a legtalálóbb: „Ha már Allah is velünk van, ki van ellenünk?”

A végére maradt Rósa Dénes igazolása. Őt legalább ismerjük: szerepelt az FTC-ben, bőven megüti a magyar első osztályú átlagot. És ha már magyar játékosnáltartunk, egy megjegyzés. Davison nem kis értetlenséggel jegyezte meg: ha a Ferencváros megkeres egy futballistát, klubja és maga a labdarúgó is fejőstehénnek nézi a Ferencvárost. Nos, talán ezért is került le a zöld-fehérek kívánságlistájáról a kaposvári Nemanja Nikolics, akinek a zuhanyhíradó szerint 400 ezer euró körüli (közel 110 millió forint) az ára...

Az az ember benyomása, hogy az angolok óvatosak. A jelek szerint takaréklángon égnek, mintha kivárnának, hogy milyen erős az NB I. Aztán ha az idény kezdetén rosszul mérték fel az erőviszonyokat, akkor a télen átdobnak egy-két jobb játékost (netán nevesebbet is). Korábban még úgy szólt az ígéret, hogy a Fradi feljut az első osztályba, megnyeri az NB I-et, azaz 2010-ben már a BL-csoportkör a cél. Ehelyett a Bajnokok Ligája elérése már 2011-re tolódott. Az új stadion átadásának határideje is változott: 2012 helyett már 2013 a céldátum.

A Kevin McCabe tulajdonában lévő csapatok közül a Sheffield United nem jutott fel a Premiershipbe, a Csengtu Blades a kínai bajnokságban „villog”, így még mindig az FTC jelenti a potenciális lehetőséget a BL-szereplésre. A Fradi eddig csupán egy meccset nyert meg, azt is közvetve: a klubok vagyonértékű jogainak értékesítésekor friss élvonalbeli tagságával az FTC a tévéközvetítési jogok árát 2.4 milliárd forintra srófolta fel. Véletlen egybeesés, de ez az összeg egyezik azzal, amennyiért szinte napra pontosan 8 évvel ezelőtt a Várszegi Gábor érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaság megvásárolta az FTC-t. Majd angolosan távozott, hogy helyére angolok érkezzenek. Akik a kezdeti lelkesedést követően mintha Várszegi tempójában cselekednének.