Azt már megszokhattuk, hogy csapataink korán búcsúznak a nemzetközi kupákból, azon sem érdemes keseregni, hogy a mieinkkel szemben továbbjutó együttesek milyen játékerőt képviselnek. Foglalkozzunk inkább magunkkal!

Amikor lépten-nyomon arról hallunk, mennyire profi szemlélet uralkodik élcsapatainknál, nézzük meg, milyen körülmények között szenvedtek vereséget. Néhány momentum, amelyen érdemes elgondolkodni.

A Videoton a Sturm elleni első meccsen a találkozó vége előtt kapta a második gólt, nyilván a Vidi játékosai elkönyvelték, otthon csak ledolgozzák az egygólos hátrányt. Míg ezzel foglalkoztak, kettő lett belőle.

A visszavágón a támadójátékot amúgy derekasan bevállaló székesfehérváriak ellen a graziak az első gólt egy perc múlva egyenlítették ki, a második egalizáláshoz sem kellett több hét percnél. Hogy az első osztrák gólnál hol voltak a Vidi védői, rejtély, illetve egy biztos: a középső védő, Horváth Gábor lest jelzett. Kovács Ferenc, az egykori remek futballista és még remekebb edző, a szünetben majdnem infarktust kapott, amikor a televízióban kommentálta az esetet.

Hogy aztán a szerény képességű Tujvel kapus mit keres az első csapatban, az is rejtély. Hírlik, hogy Bozsovics szerződésében benne van, bizonyos meccsszám után nagy összeget tehet zsebre, azért a klub inkább pihenteti. Ennek aztán a csapat issza meg a levét. Ha így van, ez sem vall profizmusra.

Egyébként is. Csapatépítésre nincsen idő, mert a tulajdonos szemszögéből – s a magyar futball presztízse szempontjából is – a legfontosabb meccseket már szinte a bajnoki rajt előtt lejátsszák, mert eldől, főtáblára jut-e a csapat vagy sem. Most (is) a vagy sem verzió jött be, de vegyük észre a jót is: a Vidi támadásban nem játszott rosszul, ki gondolta volna, hogy a két válogatott védővel és az egyébként jó pedigrével bíró spanyol „csellengőkkel" hátul csupán ennyire futja.

Az osztrák bajnokság éppen annyival jobb, mint a magyar, hogy profibb, a Lajtán túl sem ismerik jobban a szakmát, de a körülmények (meg nem adott 11-es, vélt les) nem zavarnak be, s a játékosok a hármas sípszóig nemcsak testben, lélekben is a pályán vannak. Ahogy mondani szoktuk, mentálisan…

A kapusok terén, s a koncentrációval a Fradiban sem jobb a helyzet: az a Ranilovic védhet, aki a Kaposvár ellen a saját kapujába ütött egy lecsúszott beadást, igaz, a szemébe sütött a nap. Nos, ilyen indokot már a serdülőben sem lehet elfogadni, Ranilovicnak a jelek szerint mégis megbocsátottak, a norvégok elleni visszavágón ismét ő védett. Az Aalesund második gólját megelőzően – három perccel a meccs vége előtt – hibázott is, törvényszerűen gól lett a vége, ami miatt jöhetett a hosszabbítás. Amelynek utolsó pillanatában kapott góllal esett ki a Fradi.

Mondják, jó kapusból jobban állunk, mint futballistából, nyilván ez az oka, hogy két nevesincs légiósnak kell védeni… Ugyanakkor Somogyi Csaba a REAC-ból a Fulhambe igazolt. Ez csak kiragadott példa, az viszont általános, hogy szavakban már mindenki profi, ugyanakkor a tettekben egyelőre még nem.

Dr. Mezey György a Siófok elleni meccs után megsértődve vette tudomásul, hogy a Videoton szurkolótábora kimondta az igazságot szeretett csapatával kapcsolatban. A szakembernél a közlés formája verte ki a biztosítékot, a „gyenge” minősítést még egy nyomdafestéket nem tűrő szócska fokozta. Túlmenően azon, hogy az ominózus kijelentés ország-világ szeme láttára kétszer is elhangzott a nyilatkozatban, mintha elsikkadna a lényeg: a jelenlegi Videoton valóban gyengén muzsikál. Akik ennek okait firtatják, azok Mezey doktornál ellenségnek minősülnek – mint a Nemzeti Sport mérkőzésről tudósító munkatársai, akiknek kérdéseire is kurtán válaszolt.

Az az ember benyomása, mintha Mezey nem bírná elviselni a nyomást, pedig csapata az érdeklődés középpontjában áll. Érthető okokból, hiszen a szimpatizánsok azt figyelik, mire megy a kiemelten magas költségvetésből gazdálkodó klub, amelynek VIP-páholyában politikai és gazdasági életünk meghatározó szereplői gyakori vendégek. S ugyanezen tényezők azok, amelyek az ellendrukkerek figyelmét is az átlagosnál jobban felkeltik.

A Videoton – kis túlzással persze – azt igazol, akit akar, Garancsi István tulajdonos pénzéből futja azok megszerzésére, akiket nyilván Mezey György választ ki. Hogy szakmailag mennyire helytálló döntések ezek, annak lassan ki kell derülnie, mert azt azért Székesfehérváron sem hiszik el, hogy rosszkor jönnek a mérkőzések, ahogyan azt Mezey a Maribor elleni meccsről nyilatkozta, rátéve egy lapáttal, hogy a csapatával szembeni elvárásokat a sajtó korbácsolta fel. Nos, ha megfelelni nem is lehet az elvárásoknak, azokat legalább elfogadni illik. Nem az volt a baj a Videotonnal, hogy kiesett, hanem az, ahogyan. Ha valakik megsértődhetnek, azok a Vidi-szurkolók, nem pedig Mezey.

Egyre inkább úgy tűnik, a Székesfehérváron szőtt álomba nem illik a kétségtelenül kvalifikált szakember. A potentátok vigyázó szemüket a csapatra vetik, a MOL is azért állt az együttes mögé, mert a futball rossz imázsa megszűnőben van (?), a futballhungarikum újra éledezik, elvégre „a szövetségben előremutató átalakulás körvonalazódik, és a klubcsapatainknál is pozitív változás indult meg”.

Ha a tengernyi pénz mellett ennyire rózsás is a helyzet vagy modernebb kommunikációval szólva pozitív a szemlélet, azért valaki szólhatna Mezey Györgynek, hogy a nagyívű tervekbe csúszó hibák okait firtató kérdések nem személyeskedésből fakadnak.

Ha nem változik a jelenlegi helyzet, a Vidit lassan Mezeyvel azonosítják, az antipátia átcsap a klubra. Arról nem beszélve, hogy a nagyvonalú tulajdonos és a nem kevésbé nagyvonalú támogató is számon kérheti az eredményeket.

A világgal (és a sajtóval) egy feltétellel lehet haragban lenni: ha nem hibázik az illető.

De mint tudjuk, hibátlan ember nincsen.

Thury Gábor